Amikor elfogynak mellőled a barátok, az ismerősök vagy a családtagok, akkor mindig tartsd szem előtt, hogy az a kéz soha nem tud elengedni senkit, amelyik fentről tart. Csak az kéz tudja ezt megcsinálni, amelyik alulról kapaszkodik. Legyen tartásod és tartsd magad mellett azokat, akik nem kapaszkodnak beléd, akik nem húznak vissza.

A többi ember egyszerűen elkopik az időben, a többiek elengednek téged és ez így van rendben. Akik nem látnak téged a saját valódban, akik nem látják a lényedet, azoknak a szemét nem a te dolgod felnyitni. Amikor ezt megérted megszűnsz átlagosnak lenni. Érettebben viselkedsz, megnyugszol, rájössz, hogy akiknek fontos vagy azoknak mindig az is maradsz, és már tudod, hogy ők azok, akik igazi tartással bírnak, nem átlagosak és kevesen vannak. Velük van dolgod. Élj tovább békében és tedd a dolgod.